Hírek

Sajtószoba - 2017. június 8, csütörtök

"Fejben, szervezettségben kell késznek lenni a gyors átállásra"

- Molnár F. Tamás professzor az Európai Mellkassebészeti Társaság jubileumi konferenciájáról

Az Európai Mellkassebészeti Társaság jubileumi, 25. konferenciáján Molnár F. Tamás professzort, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház mellkassebész főorvosát, a PTE ÁOK egyetemi tanárát kérték fel önálló szekció szervezésére, a terrortámadások következményeinek felszámolása témakörében.

- Miért magyar sebészre esett a választás? Mert már életszerű a téma nálunk is?

- Főként azért, mert a társaságban ismerték a hazai és külföldi közleményeimet, aktivitásomat. Úgy gondolom, hogy Magyarország - hasonlóan a többi közép-európai államhoz - jóval védettebb, de ez nem jelenti azt, hogy engedhetnénk az éberségünkből. A téma nem fenyegető nálunk, de "angolosan higgadt" felkészültséget tartanék kívánatosnak. 

Abban biztos vagyok, hogy Győrben orvosilag, nővéri és ápolói szinten, technikai hátterünk birtokában képesek lennénk kezelni a helyzetet.  Látva az eredményeket, nem maradnánk el Londontól, Párizstól, vagy a hozzánk méretben közelebbi Manchestertől.

- Az öngyilkos merénylők kartácsszerű bombáinak sérülései mennyiben tartoznak a mellkassebészetre?

- A valóban súlyos sérülések 20-30 százaléka érinti a mellkast is, ezek közül számos életveszélyes. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a műtétek megoldhatóak zömmel mellkassebészeti jártassággal is, nem igénylik a szakvizsga teljes képességeit. A kötelem egyébként fordítva is igaz: a mellkassebésznek ugyanúgy képesnek kell lennie a kármentő hasi, vagy épp érsebészeti beavatkozásokra.

- Ezek a sérülések új sebészeti eljárások bevezetésére, megtanítására is késztetik majd a mellkassebészeket? Átadnak ilyesfajta tudást az egyetemen?

- Új eljárásokat nemigen tanítanak. Ezek a sérülések - bár van kivétel - a régi, szükség hiányában elfeledett tudások felélesztésére késztetnek. Szükséges a sebészi gondolkodásmódunk bizonyos módosítása nemcsak a mellkasban, hanem a hasban is. Kollégámmal és barátommal, Oláh Attila professzorral régi tervünk a torzó sérülések sürgősségi sebészetének könyvbe öntése. Mi készen állunk, sajnos azonban a kiadói oldalról eddig nem találkoztunk fogadókészséggel.

A Pécsi Tudományegyetemen - amelynek a Petz az oktató kórháza - Rendeki Szilárddal négy éve hoztuk létre a Műveleti Medicina Tanszéket, ahol a szélsőséges körülmények közötti sérültellátást is oktatjuk, egyetemi és posztgraduális szinten egyaránt. Győri kezdeményezésre két egymást követő évben is kiemelten foglalkoztunk a fiatal sebészek konferenciáin a kérdéssel. Szükség lenne ennek a tárgynak az ápolástudományba való bevezetésére is, hiszen az orvos önmagában kevés. Mi nyitottak vagyunk ez irányban is.

- Hallunk az öngyilkos merénylők szöges bombáiról, de elképzelni sem tudjuk ezeket a sérüléseket.

- Mi, a polgári életben dolgozó, legfeljebb kocsmai késelésekhez, vadászbalesetekhez szokott sebészek is csak közlemények, előadások alapján tudtuk elképzelni. A roncsolások kiterjedése, többszörössége az egyik nagy különbség, amely módosított sebészi szemléletet, ellátási taktikát követel. A technikák egyébként nem különböznek, a filozófia kissé más, de nem idegen. A másik különbség az egyszerre ellátandó sérültek száma, e helyzet kezelésének is megvan a maga módszertana. Fejben, szervezettségben kell készen állni a gyors átállásra.

Szúrt, lőtt és zúzott mellkassérülést - mint minden kollégám - én is számosat operáltam az évtizedek során, és még több olyan beteget, akik a közvetlen életmentő beavatkozás után kerültek hozzánk. Műveleti területi tapasztalatom szűkös, a 2006-os Libanonra korlátozódik. Ugyanakkor Pardavi Gáborral együtt részt vehettem a tragikus bőnyi tűzharc sérültjeinek ellátásában, és ez is számos szakmai tapasztalattal szolgált.

- Ha baj van, hívnak magyar mellkassebészeket külföldre segíteni?

- Az események váratlanságából fakadóan - az időfaktor miatt - azonnali segítségre van szükség. Európában az ellátás lefedettsége miatt az ilyesmi felesleges, akár kártékony is lenne. Ilyenkor elsősorban rendre, fegyelemre van szükség: ez rendszerszintű feladat. 

Egy-egy kórház terhelése rendszerint a kapacitásokon belül marad. A későbbi, jól időzíthető másod- és harmadlagos ellátásban már nyílik mód a segítségre. A délszláv háború mellkassérültjeit is elláttuk annak idején, de a jelenben is megvan ennek a jól működő rendje.

- Elhangzott olyasmi a konferencián, ami újdonság volt a civilek számára?

- Legértékesebb annak a párizsi kollégának az előadása volt, aki a 2015 novemberi terrortámadás sérültjeiről számolt be, a saját tapasztalatait is megosztva. Az Afganisztánt és Malit is megjárt alezredes a hadisebészet számunkra is alkalmazható tapasztalatairól szólt. Külön hangsúlyt kapott a logisztika, és az az osztályozási rendszer, amelynek módosított formáját a Petz sürgősségi osztálya is alkalmazza.

Az én előadásom a mellkasi traumatológiai elvek rendszerezett és kritikus áttekintését adta, amelyben a képzés és a civil-katonai együttműködés kapott súlyt. Egy fiatal sebésznek minden váratlan kihívás új - az ezekre való felkészítés a dolgunk. A latin közmondás: "Si vis pacem, para bellum" módosítása ránk nézve ma is érvényes: "Ha nyugodtságra vágysz, állj készen az ellenkezőjére".

Forrás

Kisalföld

Hírarchívum