A Pécsi Tudományegyetem három munkatársa, dr. Vámosiné Rovó Gyöngyvér, dr. Rétsági Erzsébet és dr. Ács Pongrác érdekes tanulmányba kezdett az elmúlt években, a pécsi klinikán dolgozó ápolók és nővérek egészségi állapotát és stressz-szintjét vizsgálták.
A kutatók tanulmányuk elején megemlítik a két skandináv orvos, Martti A. Olkinuora és R. Anneli Lrappänen 1987-ben megjelent munkáját, ami a "Psychological stress experienced by health care personnel" címet viseli, és az egészségügyi dolgozókat érő pszichológiai stresszt vizsgálta. Olkinuora és Lrappänen már harminc éve arra a megállapításra jutott, hogy az egészségügyi dolgozókat kiemelten magas stresszhatások érik munka közben, és ebben a nővérek és az ápolók járnak az élen. Ők a legveszélyeztetettebbek a kiégés szempontjából is.
A burnout-szindróma egy tünetegyüttes - a stresszhatások következtében kialakuló érzelmi, mentális és fizikai kimerülés - amit először 1974-ben írt le Herbert Freudenberger pszichológus. Kialakulása az elismerés hiányának - mind erkölcsi, mind anyagi értelemben - a hosszú munkaidőnek, valamint a fizikai és lelki igénybevételnek tudható be.
A Pécsi Tudományegyetem munkatársainak kutatásában 73 (a kérdőívek hiányos kitöltése miatt végül csak 71), a pécsi klinikán dolgozó nővér és ápoló vett részt. Életkoruk 21 és 61 év között mozog, műszak-megosztásuk vegyes, a legtöbben (40 százalék) három műszakban dolgoznak.
A kutatás alanyaival több olyan kérdőívet is kitöltettek, amelyek a fizikai, a pszichés, és az egészségügyi állapotukat vizsgálta. Ezek alapján a kérdezettek 42 százaléka panaszkodott depressziós tünetekre, és ebből van, aki már súlyos depresszióval küzd. Stressz tekintetében kiemelkednek a pályakezdők (25 év alattiak) és a 36-45 év közöttiek.
Érdekes megfigyelés az is, hogy a kutatásban részt vevők 45 százaléka túlsúlyos, ezért a szakemberek felhívják a figyelmet arra is, hogy célszerű lenne egy átfogó egészségfejlesztési stratégia kidolgozása az egészségügyben dolgozók részére.