Hírek

Egyéb hírek - 2017. április 5, szerda

„Ez a kézikönyv hasznos kiindulási pont és referencia lehet”

A Springer kiadó gondozásában tavaly év végén jelent meg az Anatómiai Intézet PACAP munkacsoportja közreműködésével és lektorálásával, dr. Reglődi Dóra és dr. Tamás Andrea szerkesztésében egy PACAP kézikönyv, ami 49 összefoglaló fejezetet tartalmaz. Az angol nyelvű kötet megjelenését közel két éves munka előzte meg, és létrejöttéhez a világon jelenleg aktív PACAP kutatócsoportok szinte mindegyike hozzájárult. Az MTA-PTE munkacsoportja nyolc összefoglaló cikket írt, de megjelentek írásaikkal a Farmakológiai Intézet és a Transzlációs Medicina Intézet munkatársai is. Az összesen 840 oldalból álló kézikönyvről dr. Reglődi Dóra professzor asszonnyal, az Anatómiai Intézet vezetőjével beszélgettünk.

Schweier Rita írása

 

-Miért volt aktuális ennek az összefoglaló kötetnek a létrehozása?

-A PACAP kutatásának immár 25 éves múltja van, több ezer közlemény jelent meg világszerte a témában. Ezek közt már nehéz volt eligazodni, ezért tartottuk fontosnak összegyűjteni az eddigi tudást. A kézikönyv szerzői azok az egyes szakterületeken elismert kutatók, akik hosszú évek óta foglalkoznak a PACAP-pal, és számos közleményt megjelentettek már erről a peptidről. Arra kértük a különböző munkacsoportokat, hogy írjanak az eddigi ismereteikről egy-egy összefoglaló fejezetet. Így állt össze a mintegy negyven munkacsoport munkájából ez a 49 fejezet. Bátran nevezhetem hiánypótlónak ezt a könyvet.

-Kiknek szánják elsőrendűen a kézikönyvet?

-Referencia könyvnek gondolom főként azok számára, akik ezzel a peptiddel, vagy bármilyen neuropeptiddel foglalkoznak, de a hallgatóknak is hasznos lehet, hisz egy PhD-hallgatónak, vagy egy TDK-s hallgatónak kiindulópontként, a tudomány jelen állásának tükreként szolgálhatnak ezek az összefoglalók.

-Miért állhat ilyen hosszú ideig a kutatók fókuszában ez a neuropeptid?

-Először az idegrendszerben és az endokrin szervekben írták le a létezését, aztán később kiderült, hogy minden szervünkben előfordul. Nagyon fontos szabályozó szerepe van a legkülönbözőbb élettani folyamatokban, sejtvédő hatása a mi kutatásaink legfőbb témája is. Ha ez a sejtvédő hatás nem érvényesül, akkor sokféle betegség kialakulhat, így például depresszió-kóros stresszválaszok is, ezeket intézetünkben is kutatjuk dr. Gaszner Balázs vezetésével. Ma már nemcsak az állatokban, de az emberekben is keressük, mit okoz a hiánya.

-Kapcsolódnak-e ehhez gyógyszerkutatások is?

-Az egyik alapvető probléma a peptidekkel, hogy gyorsan lebomlanak a vérben. Ezért kifejlesztettünk egy japán kutatócsoporttal együttműködve egy olyan szemcseppes adagolást, ami nemcsak a szaruhártya gyógyulását segíti elő, hanem eljut a retináig, és ott képes kifejteni a védőhatást. Ez egy nagy feldedezés, ami a klinikai kipróbálás felé is utat nyithat. Ezt a közleményünket egyébként tavaly decemberben fogadták el, tehát egészen friss.

Amerikai kollégáink is hasonló irányban gondolkodnak, ők kifejlesztettek egy orrspray-t illetve orrcseppet, ami ugyancsak képes az idegrendszerre hatni.

Dr. Tamás Andrea kolléganőm egy OTKA-pályázat segítségével klinikai mintákból most azt vizsgálja, hogy melyek azok a betegségek, amelyeknél a PACAP-szintek nagyon eltérnek a normálistól. Ezeket az adatokat biomarkerként lehetne esetleg a jövőben használni, azaz a laboratóriumi panelben szerepelne a PACAP.  A következő években ez az egyik kiemelt kutatási területünk, de egyelőre még gyerekcipőben jár.

-Hogyan lehet pozicionálni a pécsi kutatók helyét ezen a szakterületen?

-Szépen haladunk előre. Először bekerültünk a legjobb tíz kutatócsoportba, mára pedig már a legjobb három közt jegyeznek minket. Sokat dolgozunk együtt a külföldiekkel is. Kétévente rendeznek PACAP konferenciát – 2013-ban mi is rendeztünk egyet Pécsett - így mindenkit ismerünk, aki ebben a témakörben mozog. Elismertségünket ez a kézikönyv is jelzi, hisz minden közreműködő azonnal igent mondott az összefoglalás megírására vonatkozó kérésünkre. Ezt a könyvet egyébként egy „rövid megállónak” gondolom, mert a munka folytatásával újabbnál újabb kérdések merülnek fel. A kutatás tehát egyre szélesedik, egyre mélyebbre ásunk.

-Hosszú távon is finanszírozhatóak a kutatásaik?

-Igen, jelenleg nagyon szerencsés a helyzetünk, hisz az OTKA mellett nyertünk egy GINOP- pályázatot is, ami „Pepsys” néven fut, és a Debreceni Tudományegyetemmel együtt veszünk benne részt. Ez egy 1,3 milliárdos pályázat, amiben Debrecenből öt-hat intézet, és tőlünk is hat intézet szerepel. Emellett nyertünk egy Akadémiai Kutatócsoport pályázatot is, ami abban segít, hogy állásokat tudjunk biztosítani, kutatókat tudjunk felvenni a munkáinkhoz. Az anyagi támogatás tehát biztosított, most már „csak” dolgoznunk kell. Ez azonban korántsem könnyű, hisz olyan munkatárs, aki csak kutat, jelenleg nagyon kevés van, a leterheltségünk pedig nagy, hisz az oktatási feladatokat is el kell látnunk. Ezért is fordítunk kiemelt figyelmet az utánpótlásra, sokat foglalkozunk a TDK-s hallgatóinkkal, akikből aztán PhD-hallgatók lesznek. Szerencsére sok lelkes fiatal van, sajnos, a probléma náluk is a leterheltség. Örömömre szolgál, hogy a dékáni vezetés segítségének köszönhetően a TDK-t már elfogadják kreditpontnak, elektív kurzusként a demonstrátorkodást is, így felszabadulhat idő a kutatásra.

-Van-e már visszhangja a kézikönyvnek?

-A PACAP kutatói közül az elmúlt hónapokban már sokan jelezték, hogy alapkönyvként fogják kezelni, és a PhD-hallgatók ezt kapják meg első olvasmányként. A Springer honlapján is sokan érdeklődnek, eddig ötezer letöltés volt, ami szép szám, és ez csak növekedni fog a jövőben. 

Hírarchívum