Medical Tribune - 2016-05-09 - 7. oldal.
A CT- és MRI-ellátás pécsi modellje
Milyen működési modellek terjedtek el Magyarországon a képalkotó diagnosztikában? Melyek ezek előnyei és hátrányai? Hogyan lehet üzemeltetni ma Magyarországon úgy egy egészségügyi szolgáltatást, hogy az hatékonyan, magas szakmai színvonalon és gazdaságosan szolgálja a közellátás és a tudományos kutatás céljait egyaránt?
Hazánkban a CT/MRI képalkotó diagnosztikai kapacitás hozzávetőlegesen 35-45 százalékát a magánszolgáltatók, nagyjából 50-60 százalékát az állami szolgáltatók adják. A magánszolgáltatók költséghatékonyak, az általuk termelt profitot azonban részben kiviszik az egészségügyi rendszerből. Az állami szolgáltatók tipikusan kevésbé költséghatékonyak; jellemzően veszteséget termelnek kórházuknak.
Tézisünk, hogy a felerészben közhasznú alapítványi, felerészben magántulajdonú Neuro CT Pécsi Diagnosztikai Központ Kft. (PDK) a hazai MRI/CT teljesítmény mintegy 2 százalékát adva egy olyan modellértékű "hibrid", amely költséghatékonyságban felveszi a versenyt a magánszolgáltatókkal; ennek megfelelő profitot produkál, amelyet csaknem 100 százalékban visszaforgat saját eszközeinek és működésének fejlesztésére. A szolgáltatás minőségben - elsősorban a kettős leletezéssel és a standardizált minőségbiztosítással - a magánszektor fölé emelkedik, miközben az állami szektorban sem mindenütt jellemző mindez. A PDK további jelentős előnye, hogy lehetővé teszi az eszközigényes élettudományi kutatások magas színvonalú művelését. A PDK impaktfaktor-összege az elmúlt tíz évben 273 volt, ami messze meghaladja egy átlagos egyetemi kutatóközpont teljesítményét. A PDK által termelt profit tehát a magyar tudományt finanszírozza, a magán működési forma így jó hatékonysággal, 100 százalékban a közösség érdekét szolgálja.
A képalkotó diagnosztika működési modelljei
A társadalombiztosítás által finanszírozott képalkotó diagnosztika (CT, MRI) jellemzően háromféle modellben működik, melyek különböznek egymástól tulajdonosi struktúrában, hatékonyságban, kutatási, tudományos tevékenységükben, érdekeltségi rendszerükben, szakmai kritériumrendszerükben, annak ellenére, hogy minden szolgáltató papíron ugyanazt a diagnosztikai tevékenységet végzi.
A CT/MRI szolgáltatások mintegy 50-60%-át a közszférán belül működő, állam által fenntartott intézmények (kórházak, egyetemi klinikák) végzik. Ezen intézmények hatékonysága változó, de jellemző az elégtelen járóbeteg TVK miatti fedezethiány, a hosszú várólista. A kutatási, tudományos tevékenység nem jelentős (kivéve a Semmelweis Egyetem esetében), a szakmai kritériumrendszer kevésbé standardizált, a kettős leletezés nem jellemző. A beruházások, gépcserék szinte kizárólag külső, uniós forrásból valósíthatóak meg, az intézmények saját erőből erre rendszerint nem képesek. Érdekeltségi rendszer - pár kivételtől eltekintve - ezeknél az intézményeknél nincs. A dolgozók jellemzően kiegészítő munkát vállalnak magáncégeknél vagy egyéb OEP-finanszírozott szolgáltatóknál, így munkaidejük kihasználása, az elvégzett munka hatékonysága sok esetben megkérdőjelezhető.
A teljesítmények mintegy 35-45 százalékát adják a magántulajdonú szolgáltatók vagy közvetlen OEP-szerződés keretében, vagy közellátó intézmények közreműködőjeként. Ezen szolgáltatók működése standardizált, hatékony, a rendelkezésre álló TVK-t profitszempontból a számukra legelőnyösebben használják ki. Kutatási, tudományos tevékenység nem jellemző, a szakmai kritériumrendszer egyértelmű és minőségbiztosított a minimálisan elvárható szolgáltatások tekintetében; kettős leletezés jellemzően nincs. A hatékony működés miatt képesek saját erőből, akár hitelfelvétellel fejleszteni. Erős a tulajdonosi érdekeltség, a dolgozók az elvégzett munka után a közszféra alapbéreinél némileg magasabb fizetést kapnak, a vállalkozást a közterhek kisebb mértékben terhelik. Nincsenek egyéb, a közszférára jellemző kifizetések, így a munkaerő költsége alacsonyabb a közszféráénál. Az ilyen vállalkozások nyereséget termelnek, az osztalékot kiveszik a tulajdonosok.
A harmadik modell, mely - egyelőre - az ellátásnak csak mintegy 2 százalékát fedi le, és egy szereplő képviseli, a pécsi modell, melynek keretében egyesülnek a két másik típusú működés előnyei. A PDK tulajdonosai felerészben az alapító működtetésben érdekelt magánszemélyek, felerészben a Pécsi Tudományegyetem (PTE) közhasznú alapítványai. A tulajdonosok a keletkező osztalékot minden évben visszaforgatják a működésbe. A beruházások, gépcserék, fejlesztések saját erőből, hitel és pályázatok segítségével történnek. Jelentős a tudományos, kutatási tevékenység: a PTE-vel konzorciális együttműködésben. A működés standardizált, van kettős leletezés. A TVK-t (annak a betegigényhez képest alacsony volta miatt) a PDK is rendszeresen túllépi, erőde veszteséget nem termel, hála az igen alapos, napi szintű kontrollnak és a költséghatékony működésnek. Az orvosok (a vizsgálatok bonyolultságától és a szükséges leletezési időráfordítástól függő teljesítményen alapuló) érdekeltségi rendszerben dolgoznak, ezzel biztosítva az egészségügy átlagánál némileg magasabb jövedelmüket.
A siker kulcsa: a betegelégedettség és a fejlesztés
Hogyan képes a PDK így működni akkor, amikor az egészségügy szinte minden szereplője komoly gondokkal küzd? A siker kulcsa elsősorban a betegelégedettség, ezen túlmenően az állandó fejlesztés, az egyetemmel 22 éve fennálló és folyamatosan fejlődő kapcsolat, egymásrautaltság és integráció a város és a régió ellátásában, a kiemelkedő kutatási és tudományos tevékenység. A PDK például az egyetemmel közösen 2008-ban "Klinikai Idegtudományi Képalkotó Konzorciumot" alapított. Ezek együttese teszi lehetővé a legjobb szakemberek megtartását, újabbak vonzását és a szakmai előrelépést is.
A PDK jelenleg MRI-t, CT-t és csontsűrűségmérést végez saját OEP-szerződéssel, elsősorban a PTE betegei számára. Két nagy teljesítményű MRI-vel (egy 1,5 teslás és egy részben kutatási célokra használt 3 teslás eszközzel) végzi az ellátást. A PDK 1994-es megalakulása óta ezek már a harmadik generációs eszközök. A jelenlegi, 128 szeletes CT-berendezés a központ negyedik gépe a 22 év alatt; hasonlóan a csontsűrűségmérő készülékhez.
A kutatási, tudományos tevékenység finanszírozása elsősorban külső, pályázati forrásból történik. A tudományos tevékenység révén a rutinvizsgálatokba is új módszereket vezetnek be. A "Klinikai Idegtudományi Képalkotó Konzorcium" keretében a központ bázisán az MTA támogatott kutatócsoportja működik, a Nemzeti Agykutató Program 5 programjában vesz részt, több, kutatást és fejlesztést, valamint versenyképességet támogató OTKA-, TÁMOP- és GOP-pályázatot nyert el, részt vesz a Nemzeti Technológiai Programban. A központ kiemelkedő tudományos és oktató szerepét erősíti, hogy 2015-ben két Bolyai-ösztöndíjat is nyertek az itt dolgozó szakemberek.
A központ szerves része az egyetemi oktatásnak, részt vesz mind a magyar, mind a külföldi hallgatók graduális és posztgraduális képzésében. A PDK sok síkon integrálódott a PTE betegellátásába, például az intraoperatív (CT, MR) vizsgálatok, speciális profilok vizsgálatának (hardver+szoftver) kialakítása, valamint a képfeldolgozás (pl. műtéti terv, perfúziós MR, diffúziós képalkotás, funkcionális MRI instrumentáció stb.) révén.
A PDK - az OEP-finanszírozott betegellátáson túlmenően - jelentős saját bevételt termel a térítéses betegellátás révén. A térítéses ellátások időben elkülönítve történnek azon betegek számára, akik nem kívánják kivárni az OEP-finanszírozott ellátás előjegyzési listáját. Itt jegyezzük meg, hogy nem valamiféle szakmai vagy technikai szűk keresztmetszet okán, hanem kizárólagosan a finanszírozás volumenkorlátja miatt vannak egyáltalán hosszabb előjegyzési idők.
Összességében elmondhatjuk, hogy a kiegyensúlyozott gazdálkodás, a magasan kvalifikált humánerőforrás, a tulajdonosi szemlélet miatti hatékonyabb működés, és nem utolsósorban az elkötelezett kollégák tetszik lehetővé az eredményes működést.
Milyen az optimális modell?
A jövő optimális modellje a még integráltabb együttműködés a PTE-vel. A régióban a teljes képalkotó diagnosztikai vizsgálatszám alatta marad az országos átlagnak (2,6 millió vs. 2,7 millió) és messze elmarad más egyetemi klinikai központ régiójának teljesítményeitől (pl. Észak-Alföld 3,6 millió vizsgálat per év). Az eszközök és az emberi erőforrás, a tudás a két szervezet együttműködése révén rendelkezésre áll, így az elmaradás a finanszírozás javításával leküzdhető. A TVK-emelés, így az erőforrások jobb kihasználása hozzájárulna ahhoz, hogy Magyarország az OECD-országokhoz képest meglévő hatalmas elmaradását csökkentse.
A legutolsó teljes OECD statisztika (2014) alapján Magyarországon 78 CT és 30 MRI üzemelt. 2016-os számok nem állnak rendelkezésünkre, de nagyságrendi előrelépés nem történt, mivel az Uniós képalkotó fejlesztések elsősorban a meglévő régi gépek cseréjét tették lehetővé. Jellemzőbb adat, ami összehasonlítható más országok adataival, az 1 millió lakosra jutó CT- és MRI készülékek száma. Magyarországon ez CT esetében 7,8, MR készülékeknél 3, míg néhány szomszédos országban az 1 millió lakosra jutó CT- és MR-darabszám: Ausztria 29,6 és 19; Csehország 15 és 7; Szlovákia 15 és 6,66. Az OECD országok átlagában 1 millió lakosra 80 CT és 12 MRI jut. Szükséges a további fejlesztés, de a berendezések kihasználtsága, így a betegek gyorsabb ellátása, diagnózishoz jutása a kedvezőtlen darabszámok mellett is javítható lenne.
A PTE-vel történő még szorosabb együttműködés további pozitív eredményeket vetít előre; kibővülhet a közös foglalkoztatás, a szakmai specializáció, még inkább összehangolhatóak a kutatási tevékenységek, a beszerzések; olyan programokban, pályázatokon is el lehet közösen indulni, melyekre az állami intézmények önállóan esetleg nem is pályázhatnak. További kiemelt cél a kutatási és vállalkozási tevékenység erősítése, az így termelt bevételek visszaforgatása a rutin betegellátás minőségének fejlesztésébe, a humánerőforrás fejlesztésébe és a saját erőből történő eszközfejlesztésbe.
Ezen célok teljesülése jelentősen hozzájárul a terület, a régió "orvosmegtartó" képességének erősítéséhez. Eltökélt cél fenntartani a PDK gazdaságilag is hatékony, eredményes működését is. Szívesen adjuk át a knowhow- t azon intézményeknek, melyek szeretnék radiológiájukat nem jobbára pénznyelő, "kiszolgáló" funkcióként, hanem az intézményen belüli profitcentrumként működtetni. Az elmúlt 22 évben bebizonyosodott, hogy ez a modell minden finanszírozási változás mellett élet- és fejlődésképes, aminek biztosítéka és alapja a dolgozók és a menedzsment elkötelezettsége, érdekeltsége és magas szintű szakmai, tudományos és szervező munkája volt...