Hírek

Sajtószoba - 2015. január 10, szombat

A blues fakasztotta dalra- Interjú Ian O'Sullivan-nel

Új Dunántúli Napló - 2015-01-10 - 4. oldal

Pécs - Több mint öt éve él Pécsett az Írországból érkezett Ian O"Sullivan (27), aki a PTE Általános Orvostudományi Karán tanul orvosnak. Az is elképzelhető azonban, hogy a fiatalember huzamosabb ideig marad nálunk, mert szereti Pécset.
- Mióta élsz és tanulsz Pécsett?
- Öt és fél éve lakom és tanulok itt, az orvosi karon, orvosnak.
- Mióta és miért akartál orvos lenni?
- Mielőtt Magyarországra érkeztem, otthon, Írországban, Galway-ben négy évet tanultam egyetemen, biológia szakon, nagyon jól éreztem magam, a tanulás is jól ment. Ennek ellenére, már utolsó évesként arra jutottam, hogy mégsem vagyok abban teljesen bizonyos, hogy egész életemben kis sejtekkel kellene foglalkoznom, és nem emberekkel, közvetlenül rajtuk segítve. Innentől gyakorlatilag egyenes volt az út, és tudtam, orvosi egyetemre kell mennem.
- Ez így rendben is van, ha nem is szokványos történet. Az azonban még érdekelne, miért Pécset választottad. Sok német, norvég, arab diák tanul nálunk, írek talán jóval kevesebben. Egyáltalán honnan tudtál Pécsről?
- Egy kicsit talán furcsa lesz az indítás, de korábban sokat sportoltam Írországban. Evezős voltam, később csapatkapitány is lettem, és valóban keményen edzettünk, mennyiségileg is: hetente tízszer-tizenegyszer is akár. Ezt még a biológia szak mellett is csináltam. De azt tudtam, hogy sokkal nehezebb dolgom lett volna, ha felvesznek az orvosira, mert akkor nem lehet a kettőt egyszerre csinálni. Mivel az orvosit nagyon akartam, abba akartam hagyni az evezést. Azért jöttem Pécsre, azért választottam ezt a várost, mert itt nincs folyó, így tudtam, hogy itt biztosan nem fogok, mert nem tudok evezni. Budapesten is gondolkodtam korábban, így olvastam Pécsről is, arról is, hogy itt jó a képzés, kisebb, mint Budapest, de barátságosabb, és elég jó kulturális és zenei programok vannak. Amiatt olvastam egyébként Magyarországról is, mert azt tudtam, hogy utazni akarok a világban, tanulni új nyelvet, megismerni új kultúrát.
- Mennyi időt töltesz itt?
- Az évnek több mint 95 százalékában Magyarországon tartózkodom, mert immár nagyon jó barátaim vannak itt szerencsére, az egyetemen és a városban is.
- Rólad azt hallani, hogy nagyon szeretsz Pécsett élni. Miért?
- Szerintem Pécs egy szinte tökéletes méretű hely, legalábbis számomra, nem túl nagy és nem is túl kicsi, szinte minden pontja a városnak gyorsan elérhető akár negyedórán belül. Még a Misina is vagy éppen a Rózsadomb, avagy a Jakabhegy, ami egyébként a kedvenc helyem Pécsett.
- Van két zenekarod is Pécsett, s olyan eseményeket is szerveztél, mint az amatőr zenészeknek lehetőséget adó Open Mic, és benne vagy a zenészeket összefogni igyekvő Pécs Music Society-ben is. Szabadidődben tehát az egyetemi tanulmányok mellett a mi szórakoztatásunkkal is foglalkozol. Mióta gitározol és énekelsz?
- Nagyjából 13 éve gitározok, csak később, néhány év tanulás és pengetés után kezdtem el énekelni is. Igazából, bevallom, amiatt nem próbálkoztam addig énekléssel, mert addig azt gondoltam, hogy nem tudok. Azonban akkor elkezdtem hallgatni bluest és jazzt is, és úgy gondoltam, hogy ebben a stílusban már én is tudok énekelni, illetve ez az, ami nekem való.
- Elképzelhető, hogy nem mész el Pécsről, vagy Magyarországról az egyetem elvégzése után?
- Talán maradok, ez az, amit most biztosan tudok. Egyelőre nem akarok elszakadni Magyarországtól.

Nemcsak beszél magyarul, jól is ír a nyelvünkön
Ian O"Sullivant Írországban értük el. Tudtuk róla, hogy jól beszél magyarul, de az e mail váltásokból az is kiderült, hogy érthetően is ír a nyelvünkön.
Ian egyébként az USA-ban, Omahában (Nebraska) született, pszichiáter édesapja akkor ott dolgozott. Szülei mindketten írek, hároméves volt, amikor hazaköltöztek. Most "nemzetközi" a család: bátyja, Colman Londonban él, gyógytornász édesanyja Dublin mellett, húga, Aisling Dublinban lakik. Édesapja igazi utazó, az USA után Új-Zélandon dolgozott, majd Kanadában, végül ismét az USA-ban. Ian magát 99 százalékban írnek tartja, egy százalékban amerikainak és pécsinek.
Szerinte minden ország különbözik a másiktól, Magyarország is Írországtól, de annyi mindenben, hogy akár könyvet is lehetne róla írni. A kisebb, de fontos és jelzésértékű dolgok között említette, hogy ha itt tüsszent, valaki biztosan lesz, aki azt mondja: egészségedre. Nagyobb különbségnek látja, hogy Magyarországról könnyebben elmennek emberek, akár családjukat, barátaikat is hátrahagyva, ha úgy érzik, máshol kell boldogulniuk.

Hírarchívum