Európai szintű tanácskozás a romák egészségügyi helyzetéről Pécsett

2015. január 6.

-interjú dr. Szilárd István professzorral, a Migrációs Egészségügyi Tanszék vezetőjével

Az Egészségügyi Világszervezet képviselői, a szociális és egészségügyi terület európai szaktekintélyei gyűltek össze Pécsett, hogy megtárgyalják a romák egészségügyi problémáit, felzárkózatási esélyeiket. Nem véletlen, hogy épp a baranyai megyeszékhelyen tartották a háromnapos rendezvényt. A Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karán immár nyolc éve foglalkoznak migrációs egészségügyi kérdésekkel, a Műveleti Medicina Tanszék migrációs munkacsoportjában nemcsak a kutatások terén, de az oktatásban is megjelenítik ezen témák fontosságát. A munkacsoport vezetője, egyben az egyetem migrációs és kisebbségi-etnikai egészségügyi programjainak irányítója dr. Szilárd István professzor, tudományos főtanácsadó.

- A legfrissebb adatok szerint miként alakul ennek a népcsoportnak a születéskor várható élettartama?

- Ezt még kimondani is nehéz. Az uniós átlaghoz képest 10-15 évvel kevesebb ideig élnek, ami azt jelenti, hogy az idősebb életkorra elfogynak.

- Vannak-e olyan betegségcsoportok, amelyek kimondottan rájuk jellemzőek?

- Vannak olyan betegségek, melyek a szociális helyzetükből fakadóan köztük messze gyakoribbak, és vannak olyan betegségcsoportok is, melyek az életmódjukkal függnek össze. Ilyenek például a keringési rendszerrel összefüggő betegségek, mint például a szívinfarktus, vagy a 2-es típusú diabétesz.

- Mely okok vezettek a romák esélyegyenlőtlenségéhez az egészségügyi ellátás területén?

- A szociális háttér, a szegregáció, a többségi társadalommal, az egészségüggyel való kommunikációs nehézségek - zömében ezek jelentik a gondot. Ezeknek a megoldása nélkül nem várható, hogy az egészségügyi állapotban közösségi szinten javulás történjen. Ahhoz pedig, hogy ennek a népcsoportnak az egészséghez való hozzáállása változzon, meg kell találnunk a hozzájuk vezető utat. Azaz az elveket úgy kell tolmácsolni nekik, hogy aztán azokat a magukénak érezzék, az ő egészségképükhöz, egészségkultúrájukhoz, tradícióikhoz igazítottan. Az Egészségügyi Világszervezetnek két évtizede létezik egy nagyon eredményes mozgalma, mely az egészségfejlesztésen alapul. Ennek lényege, hogy ugyan az egészség az egyén felelőssége, de az egyén mögött ott áll egy erős, támogató közeg.  A társadalom ezeket az egészséggel kapcsolatos ismereteket, szokásokat, értékeket sajátjának vallja, és közösen akar tenni érte. Az egészségügy tehát a többi szektor együttműködésével működtethető csak jól, az Egészségügyi Világszervezet is ezt a közös munkát tűzte zászlajára. A többségi társadalomban működő egészségkép nem azonos a roma társadalmon belül élő képpel. Hangsúlyozom tehát, hogy nekik nem ezt a többségi képet kell átvenniük, hanem nekünk kell megtalálni a módot, ahogyan az ő egészségképükhöz igazítani tudjuk a miénket, hogy aztán ezt a sajátjuknak vallják.

- Ez a szemlélet miként jelenik meg az orvosképzésben?

- Szerencsére a pécsi egyetem ebben élen jár. Tudjuk, hogy az egészségügyi szolgálatnak kulturálisan kompetensnek kell lennie, vagyis igazodnia kell ahhoz a kultúrkörhöz, melynek a segítséget nyújtani akarja. Kell tudnia kommunikálni vele, ehhez pedig elengedhetetlen a felkészítés. Ebben az évben indult 12 európai egyetem részvételével az a munka, melynek során feltérképezzük, hogy s mint lehet az orvosképzésben ezeket a szempontokat megjeleníteni. Olyan képzési területeken, mint a családorvostan, a foglalkozás-egészségügy, vagy az alapellátás, már szerepelnek ezek a szempontok, és választható témaköröket is ajánlunk a hallgatóknak.

- Hogyan képzelik a külső szektorok, a partnerek bevonását ebbe az együttműködésbe?

- Nagyon fontos olyan partnereket találnunk, akik a roma közösségen belül élnek. Számukra kell olyan speciális képzést adni, ami az egészség értékrendszerével, és a kommunikációval kapcsolatos ismeretekkel vértezi fel őket. Ez a folyamat olyan, akár a hólabda, kezdődik kis közösségekben, aztán gyűrűzik tovább, míg majd kiterjed az egész közösségre. Jelenleg éppen egy ilyen program elindításán dolgozunk, ami a roma közösségért tenni akarók számára indul.

- A pécsi orvoskar ebben, és hasonló témákban folytatott több éves tevékenységét az Egészségügyi Világszervezet is elismeri, olyannyira, hogy hamarosan egy együttműködési megállapodás is születik Önök közt.

- Így van, ez egy keretmegállapodás lesz, ami az eddigi közös munkának nemcsak formális keretet, de súlyt is ad. Ennek fókuszában a migrációs és etnikai-kisebbségi egészségügy áll. Azt, hogy ez az együttműködés már régóta fennáll, példázza egyrészt ennek a szimpóziumnak a megrendezése az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodájával karöltve, másrészt pedig az, hogy a Világszervezet elektronikus újságját, ami a migráció egészségügyi problémáival foglalkozik, a pécsi egyetemen szerkesztjük.

- Mennyire hosszú távú ez a program, ez a sokszereplős munka, vajon hány év kell ahhoz, hogy eredmény is szülessen belőle, azaz a romák születéskor várható élettartama növekedjen?

- Nagyon hosszú távon kell gondolkodnunk. Amit jelenleg is mérni lehet, és eredményként el lehet könyvelni, az az, hogy ezek a programok elindulnak. Egyik oldalon feltétlenül szükséges a társadalmi szolidaritás, a felzárkóztatás, a szociális segítségnyújtás, a másik oldalon azoknak a szakembereknek a képzése, akik ezt a problémát értik, megfelelő attitűddel rendelkeznek, és a mindennapokban ezt érvényesíteni tudják.

 

Az interjút készítette: Schweier Rita
Az írás az Orvoskari Hírmondó novemberi számában olvasható:

http://aok.pte.hu/hu/hirmondo

 

 

Az elem már a listában van!
Nem tehet be a listába 5-nél több elemet!
Sikeresen mentve
Hiba a mentés során!