Hírek

Egyéb hírek - 2018. július 9, hétfő

„A teljes munkaidőmet ennek a pozíciónak a betöltésére szánom”

- Interjú dr. Nyitrai Miklóssal, karunk új dékánjával

A PTE ÁOK Kari Tanácsa 2018. június 14-ei ülésén 78 igen és 1 nem szavazattal dékánná választotta Dr. Nyitrai Miklós professzort, aki július elsejétől tölti be ezt a pozíciót dr. Miseta Attilát váltva, akit az oktatásért felelős miniszter felterjesztésére a köztársasági elnök bízott meg a PTE rektori feladatainak ellátásával. Az ÁOK Biofizikai Intézetének vezetője dékánná választását megelőzően tudományos dékánhelyettesként tevékenykedett a legutóbbi ciklus során. Terveiről, céljairól beszélgettünk.

 

Schweier Rita írása

 

- Hogyan érzi magát ebben az új szerepkörben?

- Még nagyon új számomra ez a szerep, és biztosan tartalmaz majd meglepetéseket. Amíg egy dékánhelyettes a dékánnal egyeztetve tevékenykedik a saját területén, addig egy dékánnak mindennel foglalkoznia kell. Ebbe már bele is kezdtem, épp egy állatházi fejlesztéssel kapcsolatos megbeszélésről jövök, ezután pedig a polgármester úrral találkozom. A megbízatást kihívásnak, egyben tanulásnak is tekintem.

- Kapott útravalót az elődjétől, dr. Miseta Attilától?

- Nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt két évben arról, merre érdemes továbblépni, de a valódi útravalót az jelentette, amikor munka közben láttam. Az együttműködésünk során módom volt megfigyelni, miként reagál bizonyos helyzetekre, milyen alapon hoz döntéseket, és ezek a döntések miképp függenek össze egymással.

- Dr. Miseta Attila több alkalommal elmondta, hogy az orvoskarral lesz a legkevesebb probléma a jövőben, mert profitábilis, stabil és eredményes. A hangsúlyt legutóbbi nyilatkozatában a minőségi fejlesztésre, és a nyugat-európai egyetemekhez való felzárkózásra helyezte.

- Én is úgy látom, hogy az orvoskar működése biztos alapokon nyugszik, megvannak a bevételeink, amiknek az elosztását a Kancelláriával folyamatosan egyeztetjük, optimalizáljuk. Karunk lelke és legfontosabb része az ember: a szakdolgozó, az asszisztensnő, a kertész, az oktató, az emeritus professzor – azaz minden munkatárs. Nagy felelősség ezt az emberállományt egyben tartani és bővíteni.

Hihetetlen fejlesztési lehetőségek állnak jelenleg az orvoskar és az egyetem rendelkezésére, ám ezekre is felelősséggel kell tekinteni. Minden egyes ötezer forintot úgy kell elkölteni, mintha összesen csak tízezer lenne. Ha ezt a több tízmilliárdos fejlesztéseknél sikerül megvalósítanunk, akkor azt gondolom, hogy nagyon jó irányt veszünk. Ennek a megvalósítása nem elsősorban azon múlik majd, hogy lehet-e téglát kapni, hanem azon, hogy azok az emberek, akik kulcspozíciókba kerülnek, a munkájukat jó szívvel, elégedetten végezzék, és nem utolsósorban értsenek hozzá. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a megfelelő szakembereket sikerüljön megtalálnunk a fejlesztésekhez.

- Fontos feladatként és célként fogalmazódott meg az oktatói létszámfejlesztés is.

- Miseta dékán úr mindent megtett a kiváló oktatók és kutatók visszacsábításáért, és számosan vissza is tértek Pécsre. A jelenlegi állomány is nagyon erős, de az újabb feladatok, a bővítési tervek, és azok az álmok, amiket igyekszünk realitássá tenni, megkövetelik, hogy tovább erősödjünk ezen a téren is. Szerencsére rendelkezésünkre áll az utánpótlás képzésünk is, évente nagyságrendileg ötven fiatal kutató szerez PhD-fokozatot karunkon. A terveim között szerepel, hogy megtartásukra egy ösztönzőrendszert is kialakítsunk.

- A fejlesztések révén a helyhiány sem okoz gondot a jövőben az oktatás korszerű, megfelelő lebonyolításához.

- Most éppen abban a helyzetben vagyunk, mint amikor felújítják a családi házat, ami tele van malteres vödrökkel, és a fürdőszobába sem lehet bemenni. Ez a megszorult állapot természetesen feszültségekkel jár, nehéz megoldani a pakolást és a parkolást is. Könnyebb elszenvednünk ezeket a nehézségeket, tudva azt, hogy egy 11 ezer négyzetméteres, gyönyörű, új épületben dolgozhatunk majd, ami a későbbiekben az egész orvoskarnak és a klinikumnak is a rendelkezésére áll, úgy az oktatás, mint a kutatás szempontjából.

- Egyre több nagy pályázatot sikerül elnyerniük a kutatóknak, jó színvonalú újságokban közölnek, javulnak a szcientometriás adatok is. Ezen a területen különösen látványos a siker.

- Valóban, de azért korai lenne még hátradőlni. A pályázatokat tekintve tényleg elégedettek lehetünk, hisz az orvoskar az elmúlt három évben nagyságrendileg 16-17 milliárd forintnyi eredményt tudott felmutatni, és a megvalósítás tekintetében ez már feszegeti is a lehetőségeink határait. Mindemellett én azért látok a pályázati palettán olyan területeket - főként az egyéni lehetőségekben, a Bolyai, OTKA, Magyari ösztöndíjaknál -, ahol még nem értük el azt a teljesítményt, amit az adottságaink és a munkatársaink tehetsége révén elérhetnénk.

A következő két-három év fejlesztéseit alapoztuk meg azzal, hogy adott célokra megszereztünk forrásokat, ám nekünk fontos hosszabb távon gondolkoznunk, azaz egy elnyert pályázat megvalósítása közben már az újabb célokhoz rendelhető források előteremtésén kell fáradoznunk.

- A gyógyítás területén kulcskérdés a modern technikai eszközök beszerzése, a legújabb technológiák követése. Hogyan lehet értékelni azt a rohamos fejlődést, ami ezzel kapcsolatosan zajlik?

- A fejlődés valóban folyamatos. Az a kérdés, hogy elég gyors-e, és abba az irányba halad-e, amit mi szeretnénk. Ez napi odafigyelést és értékelést kíván. A klinikumban a dékán feladata az oktatásnak és a kutatásnak a koordinálása, szervezése, segítése.

Az oktatás esetében is látok olyan területeket, ahol számottevően előreléphetünk, ha a megfelelő feltételeket biztosítjuk a klinikáknak. Ilyen például a jelenleginél kisebb létszámban történő oktatás a gyakorlati képzések során: ha ezeken öt-tíz diák van jelen, az már sokkal egészségesebb, élhetőbb, és pszichésen is sokkal jobban kezelhető állapot. Ebben minden klinika partner, azonban a megvalósítás hosszabb folyamat lesz. Vannak olyan klinikák, ahol az eszközfejlesztés is kardinális kérdés, és akad olyan is, ahol az infrastruktúrára kell odafigyelni, például egy padlócserére.

Ki kell dolgoznunk egy erre vonatkozó, előremutató tervet, aminek a mentén két-három évre előre látjuk a lehetőségeinket, és tervezhetjük a feladatainkat. Biztos vagyok abban, hogy ezt meg tudjuk valósítani, hisz minden oldalról támogatnak minket ebben. Kancellár úrral, rektor úrral is sokat beszéltünk erről, tárgyaltam a témában a Klinikai Központ elnökével, valamint a klinikák nagy részének a vezetőivel is. A szándék tehát közös, ugyanakkor a pénzügyi feltételeket meg kell teremteni, és a terveket is racionalizálni kell.

- A közös gondolkodásban a dékánhelyettesek is a társai, akik már az előző vezetésnek is részei voltak.

- Elégedett voltam az előző dékáni vezetés munkájával, ezért döntöttem mellettük. Dr. Czopf László maradt az oktatási dékánhelyettes, és dr.Tényi Tamás általános, diákjóléti és külkapcsolatokért felelős dékánhelyettes is vállalta a feladatot, velük jól tudtunk eddig is együtt dolgozni. Az általam megüresedett tudományos dékánhelyettesi pozícióra pedig dr. Reglődi Dóra professzor asszonyt kértem fel, az Anatómiai Intézet vezetőjét, aki már bele is vetette magát a munkába nagy lelkesedéssel.

Komolyan gondolkozom azon, hogy dékáni tanácsadókat is felkérek, akik a dékánhelyettesekhez hasonló hatásköröket kapnak. Az a majdnem nyolcmilliárd forint, ami az idegen nyelvi képzésünkből bevételként évente származik, indokolja, hogy az angol és a német nyelvű programunk vezetői, ifj. dr. Gallyas Ferenc és dr. Than Péter professzorok is legyenek dékáni tanácsadók. A szakképzés is egy rendkívül fontos terület, amihez speciális tudás és tapasztalat szükséges, ennek irányítására a továbbiakban is dr. Ertl Tibor professzort kérem meg.

Szeretném, ha a környezetünkben lévő gazdasági szereplőkkel sikerülne minél tartalmasabb együttműködéseket létrehozni, amik valós bevételekben is megnyilvánulnának. Ezzel kapcsolatban felkértem stratégiai dékáni tanácsadónak a Radiológiai Klinika vezetőjét, dr. Bogner Pétert. Komoly terveim vannak a klinikai oktatás fejlesztésére vonatkozóan is - ennek csak egyik része a már említett kiscsoportos oktatás megvalósítása -, ehhez ugyancsak szükségem lesz két vagy több, további tanácsadóra is. Ez irányú felkérésemet dr. Tóth Kálmán professzor úr már elfogadta.

- A bürokrácia csökkentésére vonatkozóan is van elképzelése?

- Az csak minimális mértékben a dékán hatásköre, hogy milyen szabályzati, törvénykezési környezetben dolgozunk, ám azt mindannyian tudjuk, hogy az adminisztrációs terheket csökkenteni kellene. Kancellár úrnak, rektor úrnak és a hivatalvezetőknek felajánlom a partnerséget azoknak a lehetőségeknek a feltérképezésében, amikkel a kutatóknak, az oktatóknak és a szakdolgozóknak az életét könnyebbé, egyszerűbbé tehetjük. Mivel ez a terület is szoros kapcsolattartást igényel, ezért azt tervezem, hogy részünkről külön szakértőt kérek fel erre a feladatra.

- Az egészségügyi felsőoktatásban dolgozók bérrendezésének ügyében történtek már előrelépések, de a teljes megoldás még várat magára.

- A klinikákon és az elméleti intézetekben a hasonló végzettségű és munkakört ellátó kollégák bére között valóban észlelhetőek még különbségek, ami egyrészt egészségtelen - hisz hat a hétköznapok moráljára -, másrészt pedig igazságtalan. Ennek enyhítésére az előző dékáni vezetés komoly lépéseket tett, hisz saját bevételeinkből, 85-90 százalékban ezt a kompenzációt két lépcsőben megvalósította. A folyamatot tovább kell vinnünk, a szakdolgozók esetében is törekszem a száz százalékos kompenzációra.

- Elgondolkozott már azon - vagy ez még korai kérdés -, hogy milyennek szeretné négy év múlva látni az orvoskart?

- Igen. Vallom, hogy dolgozni csak ott lehet, ahol a feszültségek nem feszítik szét a rendszert, ahol átláthatóak a hatáskörök és az ezekkel összefüggő felelősség is. A közösség egyben tartása és jó hangulatának megőrzése kötelességem, és kötelessége az itt dolgozóknak is, erre folyamatosan figyelni fogok. Azt szeretném, ha szívesen járnának be dolgozni az emberek, azt csinálnák, amiben örömüket lelik, és lennének sikerélményeik.

Bízom abban, hogy egy jól funkcionáló, szép épületben dolgozhatunk majd, ami az otthonunkká is tud válni. Fontos, hogy elinduljon és időben befejeződjön az állatház, valamint a fogorvostudományi tömb létrehozása, emellett legyenek emberbarátibb helyek, terek, ahol a közösség összekovácsolódhat. Lényeges, hogy a szakmai hálózat mellett tovább fejlődhessen egy szociális hálózat is. Örülnék továbbá annak is, ha több sportolási lehetőség nyílna, mert jelenleg ez egy alulreprezentált terület.

Sokkal több diákban nem gondolkodom, a mostani létszám illeszkedik a fejlesztésekhez, és ad elegendő kihívást is. Szeretném, ha a ranglistákon hatékonyan haladnánk előre, mert ez a megítélésünknek fontos eleme, hisz nem pusztán felsőoktatási, de piaci szereplők is vagyunk. Nem mindegy, hogy a külföldi diákok hogyan tekintenek ránk, mellettünk döntenek-e a választásnál.

- A dékáni pozíció elnyerése hozott-e, hoz-e a szakmai életében, eddig betöltött vezetői tisztségeiben változást?

- „Munkás” dékán szeretnék lenni, azaz a teljes munkaidőmet ennek a pozíciónak a betöltésére szánom, ehhez mérten kezdtem átgondolni és átalakítani az eddig betöltött funkcióimat. A 3D Nyomtatási Központnak a vezetéséről leköszöntem, dr. Maróti Péternek, tehetséges és fiatal kollégámnak adtam át ezt a feladatot, de tanácsaimmal természetesen továbbra is segítem. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Biofizikai Intézetben az elmúlt 10-15 évben felnőtt egy olyan generáció, amelyik hamarosan irányítani is tudja. Ehhez még szükségeltetik néhány lépés, de tervezem, hogy formálisan is átadom a stafétát a munkatársaimnak, dr. Lukács Andrásnak vagy dr. Bugyi Beátának. A pályázatok közül egyetlen olyan lesz, amelyben benne maradok, mert úgy gondolom, hogy a munkámmal segítenem kell a megvalósítását. A többiből kilépek.

- Hogyan változik, változik-e a napirendje?

- Szeretném az eddigi életritmusomat megtartani, mert ez jól bevált és egészséges. A munka minőségében hiszek, nem a mennyiségében. Általában reggel fél hét-hét óra tájékán indulok el otthonról, és azt gondolom, hogy délután öt-hat óra tájban befejezem majd a munkát. Ezután következik a sport, majd a családommal való foglalatosság. A kikapcsolódást, a pihenést is lényegesnek tartom, mert nem hiszem, hogy a napi 16 órás munka négy éven át bírható lehet.

Hírarchívum